Kis ember hát itt a vége, látod kár volt sírni érte,
Milyen könnyen elszállt minden, és még ezt se adták ingyen.
Kis ember hát itt a vége, mért nem most ereszkedsz térdre?
Mért nem sírsz, mért nem üvöltesz, szép arcoddal mért örülhetsz?
Kis ember hát mondd, hogy: félek, mondd, hogy: értelmetlen az élet,
Mondd, hogy: mindegy miben hittél. Most már akármit megtennél.
Mondd, hogy: hazudnál, hogy ölnél, mondj amit akarsz úgy könyörögjél
Csak már ne mosolyognál végre ilyen szemtelenül az égre.
Kis ember hát itt a vége, nem volt semmid, ami megérte,
Néhány egyszerű szürke évet mosolyogsz meg most hát nem érted.
Jó időkben semmid sincsen, rossz időkben tiéd minden,
Téged küldenek elsőnek, és először terád lőnek.
Mindig minden zászlót vinni, mindig minden hitben hinni,
S mindig félni hogy itt a vége, mert még számon kérnek érte.

Kis ember mi lett belőled, most hogy elszálltak az évek?
Nem kérdezték hogy elég-e, ahogy éltél úgy lett vége.
Mégis mosolyogsz, mintha bíznál, mintha várnának a hídnál,
És én egyre inkább félek, ahogy szép arcodba nézek.